Az örökség; Q 5940

- ф volna ilyenné. Mert más az, ha a gyermekek mellett anya van, az neveli, mintha egy férvi, vagy idegenek. De te, ahelyett, hogy a jó útra térítetted volna, még kérkedtél is eleven, ügyes rablómodorában, és te ebbe a azemberbe helyezted a hiúság aranypénzét. AZ ANYA — üvölt — Ha gazember is, ha rablógyilkos is, de az én kölköm, az énvérem! Ezt vegyétek most és mindenkoriba tudomásul 1 BARLAY Majd rájössz, te is, hogy viperát melengettél, miköz en eldobtál magadtól egy olyan gyermeket, aki.,. AZ ANYA — visit — Elég! Elhallgass, érted, mert nem érdekel a lányod.•• meg te sem! JUDIT — szel idén — Hagyd apa. Ugy látszifc örökké c.ak szánalom ingereket hordozott magában irántam ós most már tudom irántad is. Szünet PÉTER — m ntegy magában szállva — De talon valóban minden másképp alakul, ha tudom, milyen apától származom, s ha az anyánk nevelt V Ina bennünket, s nem dobott volna el magától. Talán az eletem, a jövőm is másképp alak lt volna. AZ ANYA Miért és ha tudod, hogy ki az apád, akkor nem váltál volna elvetemült gazemberré* PÉTER Valószinü, akkor sem lennék más... ezek szerint örököltem kiváló tulajdonságait, veszett hajlamait. AZ ANYA Nem hiszem, fcgy hogy bárkinek is befolyásolná a jellemét, erkölcseit, hogy az leitől, vagy annak őseitől mit örökölt! BARLAY De még mennyire! Ugy látszik, még sosem hallottál az áröröklésről* • . AZ ANYA — köz ;evág — Ugyan, hagyd az ilyen maga röptű dumákat, akkor a lányod mért nem örökölte e tulajdonságokat, amiket