Az örökség; Q 5940

- 59 - PÉTER Éljen! Erre valóban iszunk komám! — iszik — AZ ANYA — kórlelve — Pétorkóm, be már no igyál I Elég volt néked! BARLAY — magaelé — Ennek aztan beszélhet az ember! Még a koporsójában is inni fog! PÉTER Jaj, együnk is valamit. Esküszöm kocoányon lógnál: а szemeim. Elvesz egy fol csirkát, amit pillanatok alatt eltüntet KÁROLY Ba lay ur ós Juditka édes, kérem egyenek. AZ ANYA Ó, hogy az isten... Juditka édes! Még jó hogy nem őfébége a császárnő! JUDIT Mondja, mért ilyen e lens.ges velem szemben? ÍZ ANYA — gúnyos — Tán csak nem gyöngédségét vártál tőlem? Azt képzelted, hogy épp a te számodra tartogatom mi? — idegosen nevet — A kis naiv. Honnan szorult beléd ennyi kisszerűség? P .'TER — anyjához — Te ma toljeeen megvagy vadulvadJ BARLAY A féltékenység besz 1 bolőle. Nézz c.,ak rá, őrjöngeni tudn féltékenységében. AZ ANYA — ugrásra készülő tigrishez aaoonlit — Te, elhallgass! — Károlyhoz — Te meg azonnal elzárd azt a francot, mert mogőrjit ez a cincogás. Rövid, zavart CG nd KÁROLY — elbűvölő kedveőséggel — Mennyi ideig volt Párizsban Juditka? JUDIT Egy hónapig. KÁROLY — szemtelen nyíltsággal bátrai ja — De irigylem érte! Gondolom, csodálatos dolgokat látott. JUDIT Igen, s na ;ys eru élményben volt reszep. S Ívesen eltöltöttem volna még e jy hónapot.