Az örökség; Q 5940

AZ ANYA — gúnyos indulattal — Ah, csak egy hónapot?.,. Pedig azt .dfctea; legfőképpen reméltem, hogy az uj hullám, amely Síinte fertőzőbetegségként terjedt végig az ors ágon, téged is magával ..odort. — erőltetett nevetéssel — És a :kor egy boldogabb anyával több lenne ebben a szentélyben..• De tévedtem, mint u abban mindig. Látom, már ires érzéseimben sem bizhatok, többé, amely valaha szinte cleolátóvá tett! Judit meghökken e szavakra, hirtelen tudatára ébred, hogy iránta való tudatos gyűlölete örökkétartó. Ö is észrevette anyja féltékenységét. Kegyetlenül vúlasz 1 JUDIT Ó, legyen üdvözölve madame, csodálatos szentélyében, ebben a kis... izé... — parányi fintort vág — kápolnában, melyet e ykor ön madame megszé oitett, hogy egy idegen ós gyűlölt cselédnek, mert ezt karta ugyebár?... otthont nyújtson. — fennhangon, gúnyosan — Otthont? Itt? Talán ejy zugot, mint egy kutyának, akit gazdája beinvi^tál а meleg lakásba, mert odakinn vad, farkasorditó vihar tombol. Vagy csupán azé t, iogy a lerágott csontot pofájába dobja, s gyönyörködjék benne, mint marcangolja éhesen az ehetetlen koncot?... Igen, hogy gyönyörködjék és élvezze a vergődő állat küszködését. Feszült csönd Node, ezzel nem akarom untatni madame. E

v^yébként valóban tévedett. Igen, itt vagyok, s az uj hullám, amelyről az imént beszélt, - noha nem tud к róla -, valóban em sodort magával. Mélységes bánat tölt el és fájlalom, hogy ily roppant csalódásban részesíthetem madame. Azt mondja boldog lett volna? Hrha ezt Ш kétlem! Önnek már nem sok boldogság adatik e földön. Tul sokat kapott belőle, s amit kapott, — feszültsége