Az örökség; Q 5940

- 25 — mintegy magaelé — És sajnos, egyre zsúfoltabbak az intézetek száma, ahol megannyi apró-nagyobb tragédiáktól kisért a múlt árnya. És na^on sokszor „, ha az intézet falai közül kikerülnek -, gyermekikor! életül., hányott sorsuk, tragédiájuk végigkíséri egész életükön át.«« És ez mind a szülők büne... lelkiismeretlensóge, felelőtlensége gyermekeikkel szemben, akik eldobják maguktól! — kis szünet — És ez sajnos immár társadalmi s tünet, mely öl fölött nem szabad észrevétlen elaiklanuuk, szemelől téveszteni a felnövekvő ifjúság sorsát, jövőjót« Mert vógsősoron mindnyájan felelősek vagyunk gyermekeinkkel szemben«•• ós az ilyen szülőkkel szemben is« HARDINÉ Igen, valóban felelősek vagyunk!... Es lassan immár valóban több az intézetek szama, mint a bölcsődéké, óvodáké. Ami ellen tenni kell valamit. GYÁMÜGYI ELŐADÓ A társadalom élete sokkal összetettebb, mintsem hogy ne törődne a felnövekvő ifjusá gall... És ne feledjük, el: a múltban sokkal több volt a hasonló esetek száma« Ez statisztikailag is bebizonyítható! HA DINÉ A múltban! Bennünk határtalan zsenialitás van a múltban való vájkálásuoz. örökké a multat hozzuk fel példának. Örökké a múlton kérődzőnk. Ami néha valóban helyes, sőt kell is, osakhogy ne feledkezzünk meg a jelenről, napjaink égető problémáiról, annak megoldásáról... Mint a felnőve levő ifjúságiról, különösen a kallódó, szőLők nélkül felnövő gyermekek sorsáról! Miközben áardinó beszel, a nevelőnő egy levelet nyújt át a gyámügyi előadónak