Az örökség; Q 5940

- 24 - ezáltal fölszabadul, kissé kikapcsolódik elszigeteltségéből. Ez sem sikerült. Mindig magában zárkózott volt, sok sok .gyermekkori sérelmeivel. •• Minden gyermek, akárcsak mi maunk imádtuk őt. De senki közelébe nem tudott férkőzni. Végül pszichológushoz vittük. Súlyos lelkidepresszió -, állapította meg az orvos. Persze azt el kell mondanom, ekkor még semmit sem tudtunk szülei felől: hogyan éltek, hogyan élnek; milyen volt kicsiny gyermekkora. De erről Judit soha nem aka t beszólni. És az okot végulis innét kellett keresnünk. — kis szünet — És abból a tényből, hogy Judit csaknem minden h£ten irt levelet az édesanyjának, melyben kérte» látogassa meg. De a négy óv alatt, amig intézetünkben volt, egy-tien egyszer sem látogatta meg, môgcsak a leveleire sem válaszolt. Sot meg a mi kivaaloo levelünkre sem, melyben kértük jöjjön be az intézeübo, szeretnénk elbeozelgetni vele és megbeszélni Judit további sorsát. És én napról napra láttam, hogy Judit egyi*e inkább magába zárkózik, nem bosz 1 senkivel. Higyjék el ezekben az években Judit olyan szörnyű megrázkódtatásokon ment keresztül, aoi egy felnőtt számára is kétségbeejtő lett volna.•• Min~en nap szinte remegve várta a postát, hátha irt az édesanyja. De nem. Soha nem irt. És nem io látogatta meg. Valamiféle zavart csönd állt be Kérem hi yjók el, а gyermekek nem felejtik el az ilyesmit, akárcsak (gyermekkorukat, amely kitörölhetetlenül ós óhatat. lanul él bennük us soke or végig kisóri egész életükben. Amely nagyon sokszor szörnyű tragédiákat sejtet.