Hévízi villa; Q 5939
80 Pét er s Kovács s Péter* Kovács s Péter: Kovács : Az éjszakából újra nőtt a reggel, A délelőtt, az utca újra kergetett Loholni emberek, kezek,jelvény után, Mert minden összefüggés emberekkel, Kezekkel, jelvényekkel életet, Hatalmat ós hiúságot jelentett. Van ugy, hogy el kell kezdeni, A többi jön magától. Dörgedelmes Szónoklatok tömték fülembe Az egyedül valót, a megaásithatatlant, S mikor bódulásom mélyén magam se láttam, Honnan indultam és hová megyek, Kivel vagyok barát s kinek lehettem Nyomorítója, sablonná fakultam. Iksz-ipszIlonná lényegültem, Aki azért volt több a semminél, Mert élt, látták, mozgott, figyelt, leirt, Nyilatkozott, tapsolt, akár akarta A funkciót, akár nem. Aztán? Aztán mint minden gépezetben Egyik csavar segíti máéikát, En segítettem, engem is Vittek előbbre Ég aztán tovább? A töb i mínd mihaszna részlet. De az egész viszi a logikátViszi, hová viszi? Odébb, amerre én tovább szeretném? Én megváltozni nem tudok-
