Hévízi villa; Q 5939

m О Pétert S ha I őre m? Kovács: Nem tudok Péter: S ha megkövetelem? Kovácsi Nekem nem keli változni, az az átlag, Ami bennem most feltalálható. Elég a sorsomhoz és a szerephez, Amit be kell még töitenemP6ter: Ez hát a titka minden egzisztenciának? Kovács: Ez nem titok, ez törvény és gyakorlatPéter: Éa te nem szégyenled magad? Kovács: Szégyellni azt, ami a sorsunk? Ha méirLegunk a lelkiismeret Folyton érzékelné a súlyt, Amit egymásutánban rárakott az élet, Ez a könyörtelen idő, Akkor megtömve lerne minden diliházPéter: Ha igy van, nem jobb-e befejezni mindj rt, Miel

оti belekezdenénk? Kovács: Nem, nem, ezt igy jól ée sokáig el lehet viselni. Péter: Papiron és eszeddel pontosan kiszámolod, Mit mennyiért veszel magadnak, Mit mennyiért adsz el magadból, fis mindennap birkózol uj egyenlegeddel, Mert azt szeretnéd, hogyha minden uj nap Szémokbí*n és anyagiakban, Pénzbon, vagyonban és elismerésben Adó?, na néked töb bletével. Meddig lehet fokozni ezt? Meddig lehet csinálni ezt? Mi az a fok, amely megéri még,