Hévízi villa; Q 5939
Emel y nem olyan meztelen, mint annyi asrzony Sok álom! - És hamar csalódtam. Hiába irnak vénei, ésszel ös ze Akármit szentek és nehéz agyak, Az ember, ez a folyton változó Ez a megbízhatatlan gépezet, Az igazi gyötrelmeket Agyával és a hiúság maró sawával Ind itja meg határozottan Eljött negyvenöt, A kutyabőr hely tt kiváló jogcímem lett származásom. Éjszakákat Fetrengtem ös; zo-vi; sza, mert örültem, a háborút csellel megúsztam, S hogy annyi délceg ember nyomorult Testén, erkölcsein és a múltján viszolygott, Nekem csak ülni kellett a szekérre, Hogy vinne arra fol, amerre Más gíinyában és más előjelekkel Vágytam gyötrelmes ifjúságomon. Nem minden izlett ekkor sem, de adták A jót a rosszal vegyesen. Az utca Parancsa szent lett, ujx aréna Módján mindenki itt vallotta meg, Kivel tart, mi rt megyén, hová, kivel. Hatalmat is kezelte ünnepélyesen És átmenetileg - Hittem, beszéltem. Cselekedtem, zugó fejemmel Néha próbáltam ellenőrzést, S mire feleltem volna bomló kételyemre,
