Hévízi villa; Q 5939

Fényből, árnyékból ös zenove ól Péter: Ez ugy hangzik, mint egy végrendelet Egy vén koldus ügyében Kovács: MegBfigyarl zom azt, amit nem értesz— Apám a háború előtt még Konok paraszt-eszével azt akarta, Hogy ur legyen fiából és taníttatott. Gimnáziumba jártam, uri gyermekek Finom x-uhái közt viseltem az enyém. Mióta élek, szógyeltem magam. Kis termetemnél iszonyúbb csapásként Hordoztam szédült álmaim. Hogy nagy leszek, sokkal nagy

ob , mint annyi mus. Akartam mindig és megszégyenültem, De tudtam azt is, mert eszem csigás volt, Hogy birni kell csak - Вirtom is, A diplomát is megszereztem, S kerestem mindig, mindenütt a biztos, A csak nekem való helyet, ahonnan Nemcsak belátni, apránkint, arasszal Elérni is lehet mindent vagy annak látszatát. Az álmaim egén az e ybáz Kettős arcával sokszor iegjelent. A templomok szemérmes férfiarcok Lühjinyt szemével rám figyeltek Szerzetesek voltak tanáraim, Sok álmom arcán büszke paloták Szépséges árnya rezgett, suttogások Izzó zsarátno a, a pattogó szavaknak Ezer szikrája közt a hatalom,