Hévízi villa; Q 5939

9 Péter: Szeretlek, van hozzá jogod. Ez az ember kinyilatkoztatás. Mikor itthon van - ritka pil anat -, Papucsban is c: ak kráglisan beszél, Minthogyha egy nagy álarc volna csak, Vagy láthatatlan isten szelleme Kószálna vállai megett A vállai? Szerencsétlen keszeg Kis csóka, inkább csak plöttyent veréb Ez az emberke, mégis hatalom, Könyörtelen szorítás itthon is, Mert fél és félszeg. Éva: Mégseafértelek. Mi már annyira józanok vagyunk, Mi annyira most vagyunk húszévesek, Most annyira nem számit vassalap, A szajkózás most már nem kell, nera üdvözit Ha igy is volna, mint ahogy hiszed, Kerüld el, tűrd el, bármit is beszél. A nemzedéki ellentéteket Feloldja majd a végtelen idő, Amelynek elhulló göröngyei Blőbb temetik el apádat nolad. Péter: Te nem érted csak a dolog felét. Eltűrnék mindent, ha hitem Hem érezne szörnyű szoritást. Éva: Korán és tulforról Ítéled A környezet apró szeplő

it is. Az éleslátó gyakran ráfizet.