Hévízi villa; Q 5939

lo Ha szemlencséje tulgyorsan nagyit", Ha a világban meglévő aranyt Tagadja belső tévedésekért. Péter: Ne mondd, nem áltatom magam! Negyvenkettő telén Megszült anyám. A remegés velem E yütt lett naggyá, a most, hogy itt vagyok, Magamnak is, másoknak is teher. Tizéves voltam, amikor apám Férjhez kinálta a nővéremet. Káderhez, ősin adrattéval, hangosan Kerülve templomot, papot, Aztán az egyik csendes éjszaka blutazott az iiju pár, apám, Anyám, a nagymama - csak ón, A gyermek nem mehettem. Á m tudom, Hogy horgadt nyakkal elzarándokoltak A falura, a plébános elé, Но. y kötné ös ze őket. .Sa ötvenhatban jó volt nagymamának Minden szidott, elvermelt holmija. Szobájában Assziszi sz nt Ferenc, A Szűz Anya, a Golgotha, á szeia, A kis kereszt, a nagy kereszt, a Viz, Vásárban szerzet t hu Ых áldás A biblia is ugy rohant elő A megszégyellt lomok, ládák köz 11, Mint az üdvösség szent pecsétje ás ugy is en te к vissza három,