Hévízi villa; Q 5939

11 Péters Mert mar leszámoltam magamban. Minden, mi eddig bizó tisztelet, Fiúi megalázkodás, bamis Alázat es fiúi vonzalom Jogán ólt bennem, mieden mes ze van Apám régó&a zsarnok itthon is« Tudom, hogy ott, igazgatói Irodájában is kegyetlen, Önző, hitvány, alantas figura. Van itthon is egy Íróasztala. Hetenként a vasárnap a miénk És néha a csütörtök. Hazajön Hat órakor, de nem korábban, 6-ráját az asztalra kiteszi, Előkotorja a jegyzeteit, Szem ont ja

it, ceruzát hegyez, Néhány keresztkórdóst intéz anyámhoz A házirend, a dolgaim felől, Félénken szól a nagymamáról, Melyik templomba jár és mit feojieg, Kosztpénzből mennyit költött és hová, S ha még marad reám kis ideje, Mert engem utál, gyorsan kérdezi, Anyámtól, mit követtem el. Behiv, S mert megszólalnom nem szabad. Fejőmre olvasván az illemet Lekorhol, mint őrmester a bakát. Éva: Amit elmondtál, csaknem hihetetlen, S boceáss meg, hogyha most kételkedem.