Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-66Pelbár: Bonta: Pelbár: Bonta: Pelbár: Bonta: Pelbár: don koholmánya is a pénzlopásról, amit akkor eszelt ki szorongatott helyzetében, amikor rémülten felfedezte, hogy piszkos kis üzleti viszályuknak fültanuja akadt. /Marsányi és Tokár Bontának e lángoló szavai ellen haragos közbeszólásokkal tiltakoznak; Nem igaz! Hazugság! Fantazmagória! és igy tovább. De Bonta mind emeltebb hangon folytatja/ Most már beláthatják, minden hiábavaló volt, nem sikerült e levelet a hitelétől megfosztani, sem e levél iroját személyében diszkreditálni, A szemfényvesztés kudarvba fult. Győzött a harc, amelyet a közösség testén élősködő paraziták ellen vivtunk meg itt ma este, Beigazol

udott mindaz, amit ^elbár Béla névtelen levelében éppúgy, mint szóbeli vallomásában elénktárt, /kimerülten a székbe rogy. Nagy dermedt csend,/ Köszönöm Bonta elvtárs, hogy igy megvédett, igazán jólesett, de ahogyan már az előbbleszögeztem, a levelet nem én irt am, Mondja, meddig akarja még lopni az időmet? Mindjárt éjfél, Annyi időt se hagytak, hogy haz telefonáljak. De ha egyszer nem én irtam. Tudja mi zavar engem magában? Mi? Hogy olyan tökfeje van. Hát mit akar tulajdonképpen? Mit okvetetlenkedik? /Marsányira és Tokárra mutat/ Még ők is százszázalékosan azt hangoztatták, hogy a levéliro nem lehet más, csakis maga. Igaz? /Marsányi és Tokár morogva bólogat/ Nem vállalom. Nem és nem. Nem én irtam.