A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937
io^oj« ; la. Ui(tpl*(*YI Ht afo'Wí JPj " ЪйШт M» iga» J Mem lépi em 3d, mert el tudom képzelni, mert akarom! /ükkor hallatszik ismét a fütyölő hang végén a dobütóesel. A szoba hátsó fala 1азыап szétnyilik /viia^e , nyiltszinü változás/ - és eg, nagy fol to a fekete - fehér, magas fal jelenik meg, félkör agakban, hátul, a színpadot bezáróan. - A fal alján és tetején /teteje hullámos/ - nem «в élee caiklyn, vízszinteden elnyaló rezgő azinaávok fekszenek. A szoba diszlete tae^aarad. - A azinpad alsó deszkáit az uj szinen zöldes szőnyeg íedi. Megjelenik egy szép fiatal lány, egyszerű világos ruhába. Zoltán: /Gábornak/ Kezdi kva: /Előrébb jön, leül furcsa formájú székbe. Gáborhoz szól/ Ha ozőke hajam lenne, akkor is Ily un lennék, mint'most vagyok. De tz lényegtelen, neki igy is jól ; » És én csak ezt akarom, hogy neki leg, en jó. Loltán: /Gábornác / benne megvan minden, amit a többiekben jónak taluliam. - És a másik véglet is, minden rossz. JJe erre most nincs szükségem. - Olyanná fogom tenni, aki nekem kell. Felemelem önmagamhoz, hogy általa leere*2 kelhessem ... önmagamhoz. /Lelkesei/ Erted? - fudod milyen nagyszerű lesz oz? - Minden amit látni akarok benne megteremt anil - ïgaki feleséget. - Kiaknázom azokat a lehetőségeket, amik megvannak benne, pici atomokban, és minden mást kihu., uk. Nem gép, nem élettelen anyagot teázok élővé. - Élőt alakitok jobbnak, mint ami addig volt. i'öbb lkjoz mint én. - ockkal több. /Zoltán előromegy, leül a fotelbe/. Gábor: /mvehoz/: Mikor ismerkedtetek meg? ava: Már régen. - Persze tulajdonképpen moet, mikor odaköltözött az udvax^ba. Lélutián jáx- haza a munkából, aztán néha étoentem hozzá beszélgetni. - Megismerkedtünk. Persze nem ia akkor. Még otthon a falunkba. Már régen tetszettn neki, a(zt mondja. - Aztán esténként együtt jártunk. Ugy mint amikor a rokonánál lakott a városban, gimnazista korában.
