A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

«ч 31 n Tizenöt éves volt* Kicsi voltam. Akkor sokat jártunk együtt, reggelenKént, elkísértem a villamoshoz. - Meg ezután ia meg fogunk meg ismerkedni. Gábor: Hány éves vagy? hv'i* ** Tizenhét, de lehet, hogy nem is annyi. Gábor: Annát ismered? Sva: Hem, de beszélt róla. - A mennyasszonya. Gábor: Kern érdekel? Sva: Miért? GébOr: Csak ugy. /Feláll, Zoltán elé lép/: Te kit nom szeretsz? Van, okit nem szeretsz? Zoltán: Nem tudom eldönteni. Gábor: Ugyanúgy szeretsz es ugyamgy utálsz embereket, mint más. - Mint mindenki, és tulajdonképpen ezen alapul minden. Nem szerethetünk mindenkit egyszerre. Mint ahogy utálod Annát, vagy a szép fiukat, a "pipiket"., a háborúkat, meg hasonló. Utálod a pénzt, Éiert nem vagy millié mos. Zoltán: Nem i

t

Jaz! - Lehet szeretni mindeneit. Gábor: he csak névtelenül. - Az embereket. Wem tudsz szabadulni az ebesek iránti gyűlölettől. - Csak átfogóan tudsz szeretni. Éa téged is e.^ak igy tudnak. De még ez ваш. örök. Zoltán; /elgondolkodva/ Van ige zad. - he én iávát olyanná akarom alakítani, aki nem ilyen. Aki olyan tud majd lenni, amilyen én neu lehetek, csak szeretnék. Gábor: Magad helyett belőle teremted meg a született, husvér, h gasi, abszolút embert. Zoltán: Csak hozzásegítem, hogy ilyen legyen. - Hát neci nagyszerű? - KLetem s

0yik főműve lesz. - ás talán magamat is ... Gábor: Képtelen vagy ra, - Mesélsz magadnak. Z oltón: Mese ... mese ... igen ez már mondták többen is. /Kicsit elmélázva ül. Aztán feláll, valami gondolata támadt, odalép Gáborhoz, megfogja a karját./ i'edd aalt mondok/