Periférián; Q 5935
5 я tudom''ny'osság egysége, jól Összeforrt ko 1 leire ive, tudómén оя irányítás harmóniában a párt- ós szakszer/ vezeti vezetéssel, meg a többi ás ig,, tovább, ahogy < illik... az ultimo elengedését nem Ígérem. Szervusz. /Leteszi s kagylót, és elégedetten sétálni kezd. Sötét./ Szin: Szántó főigazgató szobája. Hatalmas, függöny 0я ablak előtt kerek aszta' két bőrfotellel. Szántó joviális, szimpatikus öregúr. Feketéző s közben. Antal: De hát kedves Laci bácsi, te rr.int főigazgató, korén felettese ne lennél kéoes változtatni az én kirúgásom módján? Szántó: Sajnállak Anti fiam. De nem nyújthatlak meg egyébbel, mint egy öreges, ha ug tetszik gy eyeke s bölcsességgel... kost rád jár a történelem rúdja, -^zt neked tudomásul kell vennedd. Az idő viszont úgyis téged fog igazolni. Antal: kit érek én azzal az igazolással, ha addig felfordulok? Szántó: Felfordulsz a fenét. Нею olyan fából vagyunk mi faragva. Antal: lem ésszerűbb Lenne megelőzni' egy- kálváriát, mint majd utó* lag elismerni a disznóságot?. Szántó /Elgondolkozva/: Anti fiam!-Dg ebből' indulunk ki, akkor nekem magamon kellene kezdenem. Tudod, hogy engem Rákosiék letiltottak a katedráról. Azóta vagyok itt. Dörzsöltebb módszerrel, de nálad is hasonló* baklövést látok. Antal : Tudom Laci bácsi. Azt is tudja itt mindenki, hogy nem Rákosin írulr a teljes kiebru.delásod. liniszteri közbenjárás kellett, hog ezzel az intézettel lege láb ь a szalmában maradj, tekintve hogy külföldön-téged ismertek el az első helyen.
