Guilio és a körmenet; Q 5932

-124. HeÓlpolitika, óh! A két énekes jön, leülnek a eaiapud asélére

s lábúm t lógatják, äeneki. áretfcel énekelnek, «LLU ÄhfiJSJbl Seük utcában pincelkukban és sötét kertek alatt, testvéreink mondják halkam TÓ И A JA ШАЙ; S »yüg es as élet ós te ne г, As Isten is már csak minket ver, Éj,jel-nappal kóborolunk, © oly gyakorta koplalunk, bögy gyomrunk is majd be lyukad, te etünkön a hu s elfonnyad. Big szemünk as éhtől kopog, hátunk mögött ©etor pattog, © ében balnak gyerraek< in , éheahalaak gyermekink, ь и HUIIöt A lázongás halk morajként terjed, A kunyhókban a nyomor erjed, Is nincs ki útját állja, IIa jön az ezernyi lavina, tó.tíDUk Шькл tíe üuilió és bandája klónkén figyelmez, hogy ríhágjou az árra, Ha a vezér jeles. íbLAj jäh i а Csattog az ostor meg а к rd, Rikoltanak a gyilkos golyók, "Undd, vágd, ahol éred és mard!" hallani a tüze в Guiliót. tó

ШHJA JKTÓJKÜRI Hegif judva, ßiegujulvu, Il vonul a vitéz sereg.