Guilio és a körmenet; Q 5932

-13Aoanyben ázva átkot szórva, Jaj, sok ssúB asszony kesereg, и Nikist ííyüg es az élet és teher. Az Isten le mar csak minket ver, к j jel-nappal kóborolna , В oly gyakorta koplalón , nagy gyomraOK is mujü belyukáé, » ж st unttön a hu s elfonnyad, üig szemünk az éhtől kopog, Hátunk mögött ostor pattog, В éhcnhaln к gyermekeink, Ébenhalnak gyermekink, bemutatkozás see rat öl-szembe, Gull ló jön embereivel lassú gyászme ne tbc n, Vállukon lepellel letakarva, egyik társukat cipelik. Guilió fellép «в emelvényre, míg a többiek a teherrel háromszor elvonuln к előtte, később с у összekötözött, eiralstjts kinézésű foglyot löknek az emelvény elé, GU JLLlQ: ijigyétek lel Ö az első áldozat, A harc nem marad veszteség nőikül, a halál tőlünk is levonja bérét, neme ak с azoknak vérét ontja ki, /belerúg as előtte fekvő férfibe/ Minden körülményt figyelembe véve, asúiBolüttöK keli ezekkel u tényekkel is, не cz nem jelenthet reménytelen éget, mi mindenütt az elliBeég földjén állunk, Q a pokol tüze se lehet úrrá felettünk! xkclóalv kövér talajba van hintve, hullod vörökf sem eszméltek ée kin о ójuk a szemeteKet, RíkAl'i Guilió, felkoncoljuk?