Szép ajándék; Q 5929

- 67 a szin s aztán fokozatosan fények következnek. *bnott a fürdoszob-maradványokban áll a Kislány; mint aki maga vaU; a tükör előtt egy-két kis mozdulat/ Jogász: /benyit a oly forrón áll csodálkozó lány elé./ Szép vagy. / Kislány: A fürdőszobában kell ezt megmondanod? Jogász: /szégyenli/' Bocsánat ./mély érdeklődéssel, mosolyos tisztasággal néznek egymás szemébe/ Tessék, /kijönnek/ Mikor azt raondtí Q, hogy "szerencsés utst" ón könynyebbé lettem; megláttam magamat kivülről és nevetnem kellett rajtam, /nemesen eeghatott, teljes modora megváltozót t:tiszta, világos, nyugodt/ Nem mentegetödáaképpen mondom, csak mint olyant, ami most érett meg az elmondásra: án egész életemben azért beszélek másról за másképp, hogy el ne áruljam a bolygók beazédét. ^beszéLai/gyermekkoromban egyszer nallottam a csillagokaV^gymáa között, hogy mit mondtak.... feledésbe merült. De váltig tudom, hogy van hangjuk. Visszatérőben voltam az álomjalattról, mikor elért a közlés. Aztán... a család, a barátok, az ímk.x8ki8Jlx iskola, az egész társadalom ugy viselkedett, mintha a csillagok némák volnának. Alkalmazkodtam és rémfsgyo t az álarc, - de a caillagok beszélnek, /forrobban/ És lehetetlen, hogy ezt csak én tudnám egyedül. Többen sejtik, mint gondolnók. Hozzánk nőct az álarc és levetni oly nehéz, mindenkoron őrzi a filiszterség - de a csillagoknak van hangjuk, /szünet/ Visszatérőben ért e pillanat, araint ébrad az ember, tudod... mint a földobott lebda, ahogy földet é

r s még ugrik néhányat, kisebbedőt Is Д^аро-