Szép ajándék; Q 5929

-55 III» felvonás /А szin ugyanaz, az idő folytatólagos/ Fiu: / a "meghitt sarok"-b«n, köréjük szükitett világosságban, végtelen szégyenben és szomorúságban áll anyja előtt; most/ fejezte be vallomását..»/ Anyám én senkit nem tudok meggyógyítani.../elibetérdel, fejét sz ölébe bejt ja; az .Any a, összekulcsolva kezét a fején beborítja, elrejti őt; a Flu végül feláll, egymásba néznek - megy... az ajtóban visszafordul/ Embernek lenni oly nehéz. üzép... megtisztelő - én szeretem - de nagyon nehéz, /el./ Anya: / a vitrinajtót nyitja, kulcs zörren, zár kattan; elővf szi azt a bizonyos képet./ Kislány: /jön, s ez a sarok további fényt kap vele/ Anya: / nem mozdul/ Hallottam t- lépteidet - mint annyiszor éjszaka - / a^cépre/ s eltehettem volna... de minek^|n Kialány:/Szinte csak bólint/Értem, /leül a lábához/ Anya: /csönd/ Egyszer egy kavicsot hozott... s magyarázta, hogy az milyen... egyszer egy őszi levelet s mutatta, hogy a kettő hasonlít./csend/ A kezemet fogta végül és hosszan Ismételte a nevemet. - Mennyit neve tünk^'- min ia? s nagy csönd tudott lenni körülötte. / a képet az ölébe engedi/ Nem tudom, hol indul el egy emlék ás meddig ér? Miért jött éa miért kellett elmennie, ha jött? - ü nem változott semmit. Huaz éves. /befelé hallgatva/ A hangod is ugyanaz./Visszatérva a Kislányhoz/ Hogy "mi lett volna,ha! ..." - itt ülnél-e ekkor? Hol volnál v#jjon?/csönd/ Nem mégy el tőlünk....