Szép ajándék; Q 5929

- 56 Kislány: Hó alatt a bokrom a kertben, a diófák között ./csend/ Vajon, ha a gyermek, aki jönni akart hozzám... - itt lenne, összekötne? Ne felelj... nem azért kérdeztem, S egyébkent én alapjában véve - mindig féltem őtőle. Ez az alapvető érzés, ami hozzá kötött, valami komor nyugtalanság... - mindig féltem tőle, akkor is ha... mindig. Anya: Ha a gyermek itt lenne... Kislány:... ha az okot keresem, hogy miért nem fogadtam kellőképpen, hazugságokba ütközöm, "a művészi függetlenség féltése" s egyebek... nagyképűség, fontoskodás./kenéz/ És mi a "függetlenség" és mi az, hogy "művészi", ól /csend s újból я "gyermek"-hez/ Vagy szükséged volt rám?S kelletlenül vártalak, mint rossz házigazda a szives vendéget.,.. Érzékeny vendégke, szándékaiddal most merre fordultál? - Kiválasztott engem egy ember, hogy én az anyja legyek neki. /kis mosollyal nézni kezdi ezt az embert./ El akart jönni,hogy részt vegyen e csodás tüeténkedéaben itt,Általam akart kereszt ülhangzani a földön éa én eltakartam előle? ... Az mindegy, hogy amikor megszületett volna... /oly gyöngéden/©leinte picike lett volna.../tisztelettel/ - egy ember. Milyen kötelék ez? Honnan jött, mit akart? Mikortól ember egy ember? Mi által vagyok az anyja, s megszűnteme most már a hozzátartozója lenni... - én mm tudda, én nem tudom, / a gyermekhez/ Ki lehetsz te? /Anyához/ Én hoztam áldozatot, vagy é

open б talán?/osönd/S mi itt a jóvátehefő és mi nem? - köszönöm, ne válaszolj. V • Anya: /körülnéz, kezében zörren a kulcs/ Minden olyan kiszámított, oly áttekinthető... «ud* % - > ё