Szép ajándék; Q 5929

- 30 /elvált átok./ Kislány: Akkor sem. Fiu: Bármi történik! В ha egyszer vége lesz a háborúnak, - igy, vagy ugy... - és megnyílnak e ht tárok s szerte a világban a koncert termek és te odaülhetsz a zongora elé és elmondhatod..• Kislány: /hirtelenbe szinte a í'iu szájára teszi a kezét/ Nem mondhatok el semmit, nem tudok semmit! Csak ez az egész,ami, arai..J / mintegy beletapint egy gesztussal a világkáoszba, egy-két lépést odébb táncolnak/ Es nem leszel orvos. « ... • • • ' Fiu: Nem. Es ezt te érted. Kislány: Ertem. Flu: /szünet/ Nagyon régen szt hittem, hogy te kicsi vagy még. Később tudtam meg, hogy te már vagy kicsi... Lehet, hogy egyszer én is?... Kezd valami olyan hitem lenni, hogy egyszer mind kicsik leszünk és akkor jó lesz a világon lenni. / az óra alatt állnak meg, s a fiu most - ugy, amint kisfiú korában hallgatta az órát - odanyúl a levegőbe, ujjá.val "körülforgatja a mutatókat" - előrelgazitja - zörren az óra és valóban megszólal a zenélőszerkezet•/ Kislány: Hajnalban vis

ж

amégy. Fiu: Vissza. Kislány: Értem. Flu: A fronton olyan jók az emberek... Ölnek és meghalnak, de jók. Én is. Elhiszed? Kislány: Hogyne. Fiu: /csönd/ Te ugy vagy kicsi, hogy védelmezni kell téged, miközben oltaimaiol. /egész testében mozdul hozzá védő és Imádó mozdulattal/