Szép ajándék; Q 5929

Kislány: Szépen beszelsz. Fiu: /kis nevetéssel/ Igen... ezt nallgattam éppen egy pillanatig, hogy..» én vagyok ez? Kislány: vagy. / jobbról jönnek: a Mérnök, aki alapjában "

sjÇ

7pra

к'tiku

sós a Jogész: 6"nyájasan közhelyes"; mindkét magatartás őszinte, semmi kariketura ebben ninos. Most vidáman lépkednek be a zenére./ Mérnök: A hősá a muzsikáló óra előtt. Jogász: A hősők érzelmesek. Kislány: Naa,..J^issé elhúzódik; "fél" a mérnöktől, amint, hogy mindig is tart tőle valamelyest, a a Jogászt mindig lenézi egy kicsi*./ Fiu: Nem vagyok hős, de sok hőst láttam - elevenen és holtan! Mérnök: Bocsánat. Jogász: /elsimitóan/ Fersze, persze, t» le vagy még friss élményekkel. De apánkkal mindenesetre tisztázni kell ezt a frontügy

et« Mérnök: És magadd

1 1 bizonnyal. Fiu: Tudom. Mérnök: á anyánk miatti Jogász: Az anyaszivet nem lehet megcsalni. Kislány: /kis gúnyos felkiáltással/ Ó! Jogász: Tessék*? Kislány: Semmi, ceak mondom, ól/ mind elnevetik magukat s a Fiu a Lánnyal a muzsikáló óra zenéjére, keoses szertartásossággal eltáncol; a Mérnök és a Jogász néznek utánuk... majd szembenéznek... a zsvartan el egymásról. A Mérnök erélyes mozdulattal elállítja az órát/ Jogász: / a beálló csendben/ Azért ők tovább táncolnak.