Szép ajándék; Q 5929

- 11 hull./ bocsáss meg, jaj, nem akartam, nem én voltam! Jóbarát: Tudom, tudom.../föláll, kiemeli a törmelékből azt a valamit, amiben megbotlott; egy fel nem robbant gránát./ Egy gránát. Apa: • Add! Jóbarát: Hagyd l/mindegyik a másikat óvná e dulakodásban most már a váza és a gránát körül

: fölfigyelnek, ugy Tálnak mozdulatlanná, mint akik érzik: valaki nézi/ A katona:/lehet 25 - lehet 50 éves is; " van démona^ de nem játszik kísértetet: egy hazafelé menő katona. Megjelenik. A kinti tájat már teljesen befonta az alkonyat... - s amint ezek ketten odaemelik tekintetüket, hát ime: ott áll az ablaknál, kezét a sapkájához emelà./Jóestét• Az Apa és a Jóbarát: Jóestét, jóestét,/e katona beljebb Jön és most állnak hárman a váza és в gránát kürti felett./ Jóbarát: Fel... felrobbanhat? L Katona: /fesztelen nagy nyugalommal/ Nem tudom, nem értek hozzá különösebben./A Jóbarát őt féltő mozdulatára/ Hat az már mindegy, hogy... egy félméterrel odébb vagyok-e tőle, vagy idébb./ A továbbiak alatt letép a kék függönyből egy darabot, rákötözi, majd óvatos otthonosaággal kézbeveszi ós az ablakon kivül helyezi el; a hegye belátszik s a jel rajta./ Megjelölöm, majd járnak aztán a tűzszerészek később, elgondozzák, ahogyan/ kell. Apaí /osend után, ismerkedve/ Honnan? Katona:

/me asz ire mutat/ Erainnen ... és megyek amarra / a tul' 7 y oldali távol felé nyújtja ki a gesztust: egy vándorló ember gesztusát./ Egy asszonyt keresek, hirt viszek neki a fiáról, aki velem volt a csatákon! Esteledik, az éjszakát itt tölteném.