A történelem sodrában; Q 5925

- ttAkos; Egressy; Akos; özentpétery: Egressyné: Akos; Sikor: Nem tudom elhinni, Sándor, amit Görgey hiúságáról .mondtál! Hisz apám uram is hallotta, milyen szerényen -visszautasította az ünneplést. Azt mondta a Várban, a Szent György téren, mikor lud vi g a diadal ünnep s égre meghívta: "Semmi érdemem sincs benne, hogy távcsövömön nézegettem, miként másszák meg a honvédek a vár falait!" Az altábornagy! rangot is, az crdemjelet is visszautasította! így van. De hallottad, mit mondott? Az altábornagy! rangot az osztrák seregben divatos oimek raajmolásanak tartja, s nei akarja ezt a magyar eeregben elterjeszteni! Lrdemjelek pedig republikánus országhoz nem illenek! Csak éretlen ember nem hallja ki ebből a Ko ssuthnak intézett támadást! Dehát miért? Miért kell két hősnek egymás ellen f rdúlnia? A hősiességnél is nagyobb az emberi hiúság,* í Ti férfiak csak politizáltok! És engem inkább a» érdekel, hogy találkoztatok? Hogy ért oda Gábor, hol találta meg Ákost, mit bánom én Görgeyt! Édesanyám, az ugy volt, hogy éppen lenéztem Pestre, s nagyon elkeseredtem a látványtól, egyszerre csak azt hallom; Ákos! Es hinni sem akarok szememnek: édesapám ott áll vadászruhában két pisztollyal a Vár kellős közepén! A lánchíd pántjain kusztunk együtt, de én már nem birtam, apád azonban ment előre, rendületlenül!