Játék az egész!; Q 5922

- 25 - I PILÓ: Ti is mindannyian! Emlékeztek, hát nevessetek! Gyerünk vidámabban! / a kényszeredett nevetés mindegyikük arcán lassanként feltűnik, kivéve a doktort, Törököt és feleségét/ PILÓ: Nem tudtok hangosabban nevetni? És maga pojáca ur? Miért nem nevet? TÖRÖK: De kérem én itt sem voltam akkor. PILÓ: Igaza van, maga máshol volt. De akkoriban ezer és ezer kalitka épült. Maga is bent kuksolt az egyikben. Utána pedig előjött és hős lett. Persze könnyű volt magának, mindig az a hős, aki máshol volt.,mint a többiek. De ma nem ússza meg. Ma emlékeznie kell, eljátssza itt, hogy mit tett ott. Emlékszik? /Török motyog valamit, nem hallani jól/ > » PILÓ: Hogy mondta? Magának is lehúzhatok egyet. Emlékszik? TÖRÖK: Igen kérem. PILÓ: Mindenre emlékszik? TÖRÖK: Igen kérem, mindenre emlékszem. PILÓ: Akkor nevessen. л TÖRÖK: Igen, már nevetek is. /nevetni kezd/ PILÓ: Természetesebben. Ugy. Most pedig mindenki menjen oda, ahol akkor állt. Barkochbázni! /a kényszeredett mosoly az arcokon lassanként valódi nevetésbe csap át. A világitás megváltozik. Az emberek elfoglalják helyüket az asztal körül. A nők kacarásznak. "Mi lesz ebből?" Egyedül a doktor marad a tér sarkában. Piló odamegy hozzá és megpróbálja karonfogva az asztalhoz vezetni/