Játék az egész!; Q 5922

- 26 - I • SANYI: Hagyjon békén! Bem hallja? Én nem veszek részt a maga játékában. /Eiló otthagyja és az asztalhoz lép. Modora ettől kezdve megváltozik, megszűnik mozgásának, hangjának merevsége. Kellemes ember lesz. A világitás újra felerősödik, a kezdeti éles napsütés ragyog. Csak Sanyi áll halvány fényben. Az asztalnál folyik a társasjáték. A nők nevetve összehajolnak. "Mi legyen? Mi legyen az? Nem, nem jó. Nagyszerű ez az!"/ KLÁRI: Tehát az én kalajpom, azokkal a ronda virágokkal. PILÓ: Nagyon jó, doktor ur jöhet! /Sanyi kivül áll a félsötétben. Metmoázdul, de nem jön/ л PILÓ: Halló, doktor ur, jöhet! SANYI: /ismét megmozdul/ Hagyjatok, nem akarok játszani. ÉVA: Sanyikám, ne csacsiskodj. Olyan nehezet találtunk ki hogy biztosan nem jössz rá Ítéletnapig. KLÁRI: Jaj, most fölhúzta az orrát, mert az előbb kinevettem. Na, ne izélj már, tudod milyen faragatlan vagyok. Gyere szépen, légy jó kisfiú, /kimegy karonfogja a doktort és a fény felé kezdi vezetni. Az egy kicsit vonakodik, majd belép a fénybe. Az egész szinpad világos lez, megérkezünk a múltba/ így ni, meghoztam az elveszett báránykát. /mind élj eneznek/ PILÓ: Most légy okos Domonkos! Találd ki mire gondoltunk! SANYI: /fölengedve, kiengelósztedve/ Biztos valami jó nehézre, amilyen nagy kópék vagytok. Na de azért megpró-