Játék az egész!; Q 5922

- 2o FILC-. Ja persze. Ez itt a te házad. Hát akkor pszt. Nagy csend. A sirok csendje. A koponyákból kinövő fü csendje. Pszt. Azért afcra felelhetsz doktor ur, vagy nem emlékszel te már semmire? És mindannyian mondjátok meg, ti már nem emlékeztek semmire? Te, meg te, meg te is / sorra rájuk mutat/ Feleljetek! Mindent elfelejtettetek? Persze tudom. Pszt. De csendben is lehet felelni. Egészen suttogva. Elfelejtettétek a megafont, az egyenruhásokat, az üveghidegséget az arcotokon? TAMÁS: Ugyan Anti, légy már észnél. FILÓ: Elfelejtettétek az üvegtermet? Elfelejtettétek? Tyukeszüek! SANYI: Nem, nem felejtettük el, soha sem ismertük. Ha őrültségeket akarsz beszélni, erre rossz helyet kerestél. j KLÁRI: De ^ntika, igazán ne beszéljen itt össze-vissza mindent. ERZSI: Eg észen elsápadt az izgalomtól. Na üljön le. Rosszul van? SANYI: Hagyd csak békén, ugy sem ül le. Inkább gyere játszani, te osztol. Nincs ennek semmi baja. FILÓ: Szóval nem emlékeztek. Mert nem tudtok mire. Mert akkor sem vettetek észre semmit. Én se, amig nem gondolkodta, de most már mindent tudok. Mindenre rájöttem r 0, volt nekem időm ezen gondolkodni. JÓSKA: A mindenségit! Euktunk egyet. TAMÁS: Ha másodszor is megpróbálod az impasszt, viszed a királyomat. Kár volt abbahagynod. ÉVA: Most akkor én osztok. Adjatok lapot!