Játék az egész!; Q 5922

- 21 I FILÓ: /odaül az asztalhoz/ A mérnök ur és neje, a boltos ur és neje, a doktor ur és neje, firlefranc ur és neje. Együtt az egész diszes társaság. Akárcsak huszonkét évvel ezelőtt. Maga ugyan, ha jól emlékszem nem volt itt izé ur, de nem számit, maga máshol volt. Éppolyan gané ember, mint - a többi. Pszt. Csak csendben. Nem csoda, hogy itt nem tudnak gondolkodni. Ezeken a kártyaszinü vasárnapokon. Én is csak távol innen, más vidéken, egy kis falu kutyaugatásos csendjében kezdtem gondolkozni. Persze nem tudom, miért mondom azt, hogy kutyaugatásos. Egyáltalán nem volt ott kutya. Csak csend. De az nagyon nagy. Mint egy buvárharang alatt. Ott jöttem rá az egészre. Hogy eddig milyen marha voltam. Ott kezdtem csak emlékezni mindenre, iz üveg keménységére a pattogó hangszőróra. ©tt. E

zért kellett hazajönnöm. De ti, ti emlékeztek egyáltalán valamire? Megkérdezlek téged, emlékszel az üvegkalitkára? TAMÁS: Ugyan, hagyj játszani! Mit kotyogsz! Semmiféle üvegre nem emlékszem. FILÓ: Iíát persze! Te se, te se, meg te se. Egyiketek sem emlékszik semmire. És miért? Mert akkor az üvegen át láttátok a fenyőket, a szélfutta dombokat. Ez nektek a szabadságot jelentette. Az embernek a szeme a szabadság. Ha nem lát láncot, meg nem tolnak az orra alá naponta száraz kenyeret és vizet, akkor rögtön azt hisziszabad. Pedig mi gyilkoltunkakkor. Erre sem em-