A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** szól hozzá. Az biztos, hogy hallani sem akar majd róla, Zoltán: Nem,ha ajtóstul rontunk a házba, ha mi akarjuk ráerőszakolni. Ezért meg kell találni a módját annak, hogy ő akarja mindezt, • > s mi csak beleegyezzünk. Az kétségtelen, hogy nem lesz könnyű dolog, Emilia: Rémesen sajnálom Évát, a sirás szorongatja a torkom, Zoltán: Higyje el Emilia, én sem szeretem kevésbtfé, mint maga. Éppen az ő jövője érdekében kell nekünk okosnak lennünk, Emilia: Dehát Éva nem szereti Zalánffy Bandit, Zoltán: Maga sem volt belém szerelmes, amikor hozzám jött, Szeretném azonban hinni, hogy mégsem bánta meg, Emilia: Nem Zoltán, soha egy pillanatra sem, mert maga olyan okos ós jó ember /megcsókolja az arcát/. Kérdés azonban, hogy a Zalánffy Bandi is ilyen okos és jó lesz, Zoltán: Bizzunk benne. Én most átgondolom a teendőinket. Az a Takács pedig csókoljon kezet magának, amiért most megúszta. De ha Éva után mer nyúlni, ha okvetetlenkedik és savarja az elgondolásaimat, akkor Isten legyen irgalmas neki, de én nem irgalmazok. - Emilia készüljön fel arra, hogy esetleg már holnap Pestre kell utaznia Ottiékat is tájékoztatni és velük is megbeszélni a teendőket, /Kifelé indul/. Emilia: /Sóhajt/ Női sors. Függöny