A festmény; Q 5920
A festmény « 3 ** III, kép üt évvel később, Szin: Szabadtéri muzeum, A Matter kőfal. Erre épitett konzolokon és a fal előtt felállitva a özekesfehervari"romkert M ókeresztény és román kori faragott kövei feliratokkal. Egy kőpad, A kövek között virágok. A szinen Takács Laci a kőemlékeket nézegeti, Éva: /Jön/ A miivész ur ugy elmerül az öreg kövek tanulmányozásában, hogy észre sem veszi egy rég'i emlék közeledését, Laci: Kezét csókolom. Igazán nem gondoltam, hogy ennyi szép művészeti emléket találok itt. Persze az emlékek közül azért a legszebb ön Éva. Éva: Ez igazán kedves, bár nagyon kételkedem benne. Laci: Már itt vagyok egy félórája, nagyjából végig néztem ezt a szép gyűjteményt. Nem tudom, feltűnt e már önnek, van itt pár remek darab. Nézze mindjárt ezt a kis oszlopfejet. A maga látszólagos egyszerűségében milyen szellemes ötletek és nemes szép formák. Nagy mestere volt a kőnek, aki faragta, Éva: Nagyon szép, őszintén megvallom, eddig nem tünt föl nekem. Ugy voltam vele én isjí, mint itt az emberek általában. Ha nincs az ember mellett egy igazi művész, aki ráirányítja a figyelmünket, vakon megyünk el rengeteg szép mellett, Laci: És lélekben szegényebbek maradunk, Éva: Igy van. Ebben a muzeumban még csak turistákat vagy történészeket láttam. Itt van a város kellős közepén, de a lakósokat egyálta•ji WH a* Ián nem érdekli.
