A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Egyik jobb családból való, mint a másik, Azt hiszed, hogy , . . Szobalány: /bejön/ Nagyságosasszony, egy ur óhajtja tiszteletét tenni, /névjegyet nyújt át Emiliának/. Emilia: /megnézi a névjegyet/ Vezesse be az ügyvéd urat, majd szóljon föl a férjemnek az irodába, hogy kéretem, jöjjön le. Szobalány: Igenis nagyságosasszony, /Kimegy/, Éva: Én szaladok ,mert még lekésem a vonatot. Szervusz anyucikám, /megcsókolják egymást/, EmiJia: Szervusz Évikém, vigyázz magadra, Otti néniéket csókoltatom, Éva: /А hátsó ajtóból még visszaszól:/ Anya, azért ha csak egy kicsit is szeretsz, megcsinálod nekem, hogy a Laci jöhessen, /Az ajtót becsukja/. Kenéz: /Bejön/ Kezét csókolom nagyságosasszonyom, /Kezet csókol/, Emilia: Isten hozta. Ezer esztendeje, hogy nem láttuk nálunk. Foglaljon helyet. Kenéz: Nagyságosasszony, mióta utoljára láttam, tiz évet fiatalodott és szépült, Emilia: Igazán kedves ember maga. Látom tudja, hogy a nőket mikcnt kell vigasztalni. Kenéz: A legőszintébb megállapitás volt a részemről. Amint beléptem az ajtón, ez tünt fel legelőször, Emilia: Köszönöm szépen. Mindenképpen jól esik a kedvessége. Különben / ön sem panaszkodhat, csak ugy sugárzik az életerő és a jókedv e.z arcáról. Kenéz: Hála Istennek, nincs okom panaszra. Mostanában valahogy minden sikerül, jól mennek a dolgok. Emilia: Hallottam, hogy a múltkor milyen bravúrosan védte és harcolta ki a fiatal Légrády felmentését. Pedig azt hittük, hogy kap majd egy-két évet. Van-e most valami érdekes pöre?