A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Parancsoljon cigarettát. Kenéz: Köszönöm szépen, ha megengedi nagyságosasszonyom, egy szivart, Emilia: Parancsoljon, Kenéz /szertartásosan rágyújt/, Simon Zoltán:/bejön/ Szervusz Béla, de régen láttalak. Kenéz: Szervusz Zoltán, /Kezet fognak/ Tudod,Amikor az embernek sok az ügyes-bajos dolga, nem nagyon ér rá felkeresni a kedves barátait, Zoltán: Jó, hogy azért még hébe-hóba adódik egy kis időd a számunkra is, Tûdsz-e valami érdekes újságot? /Italt hoz és önt/ Neked mindig $ jó hireid vannak. Kenéz: Hallottatok a ma délelőtti vagdalkóaásról? Emilia: Nem, Mitörtént? Mesélje el, Zoltán: Nagy vonalaiban hallottam, de részleteket még nem tudok. Te mit tudsz? Egészségedre /koccintanak/. Kenéz: Kezét csókolom. Szervusz Zoltán. Emilia: Kedves egészségére, /Zoltánnal is koccint/ Egészségére,/Isznak/. Mesélje el kedves Kenéz, mi történt? Kenéz: Délelőtt а kaszinóban Ernyei Tóth Dezső főhadnagy néhány tiszttársával a névnapját ünnepelte, Emilia: Ma Dezső nap van? Kenéz: Dezső nap,nagyságosasszonyom. Elég jól feionthettek, mert Tóth amikor kijött, ugyancsak bizonytalanul lépkedett, A Kossuth utcában a hangszerbolt előtt, kissé nekitántorodott a Sinkó kőműves mesternek. Az állitólag megjegyzést tett rá, valami ilyesfélét: ejnye ejnye főhadnagy ur, még dél sincs és máris tántorog. Kikerülte Tóthot és tovább ment. EZ meg se szó, se beszéd kirántotta a kardját és hátulról rávágott a nyakára.