A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Emilia: Már emiitetted Takácsnak? Éva: Még nem. Emilia: Ne is szelj neki, még csak célzást se tegyél. Nem hiszem, hogy apa tele fog menni. Gondold el, hogy milyen kellemetlen lenne apának és nekünk is, ha egyszer csak elkezdenék a társaságban suttogni, hogy a felcsuti és pákozdi Simon Zoltán Éva lánya egy közönséges bányász fiával jár együtt, Valószínűleg házasság lesz belőle, mert a fiu már náluk is nyaralt Szemesen, Ismered az embereket. Nem Évikém, nem. Erről mondj le, Éva: Már pedig én az emberek szája miatt nem mondok le. Én ezt gyávaságnak és megalkuvásnak tartom, Emilia: Gondold el Éva, ha az alispán urnák is a fülébe súgják a dolgot, még apád poziciója is veszélybe kerülhet. Nem Évikém, Apa igen SZÍVÓS, nehéz munkával küzdötte fel magát a vármegyei főjegyzőségig. Ezt nem veszélyeztethetjük egy szeszély miatt. Keress barátokat a hozzád való fiatalok közül, Éva: Anya, szerinted kik a hozzám valók? Emilia: Akiknek a származásáét és családi körülményeit a tőrsaságunk nem kifogásolhatja. Hidd el Éva, ezek között még értékesebb embereket találsz, Éva: Hát anya, a fehérvári fiatalokat ismered. Közöttük egy sincs, aki komoly gondolkodásban, modern műveltségben és tehetségben felveheti a versenyt Lacival. Igaz, hogy jól táncolnak és bókolnak, amit ő nem szokott, elegánsabban is öltöznek, de ez mind külsőség. Anya, én már eljutottam odáig, hogy az emberekben a belső tartalmat keresem. Ezek a fiuk folyton csókolózni akarnak, azt hiszik, hogy egy nőnek ez a legfontosabb. És Pesten sem sokkal jobb a helyzet. Ott van Kari, a remekbeszabott unokabátyám. Igen jó család, A barátai válogatott nemes emberek.