A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** maguk is összevesznek, egymásnak ugranak. Éva: Anya, az lehet, hogy nem tudják pontosan megfogalmazni amit akarnak, de a leghatározottabban megmondják, hogy mit nem akarnak. Ezt, ami nálunk ma van, a fiatalok nem akarják» Az ifjúság nézete az, hogy a boldogulásnak ne a származás ós összeköttetés, hanem egyedül a képesség és a tudás legyen az alapja. Pláne a művészetek területén. Emilia: Éva, éppen te beszólsz igy? Hisz tudod, hogy te is apa összeköttetései révén jutottál be a főiskolára. Éva: Szenvedtem én lélekben emiatt eleget. Most kezdek csak megnyugodni, amikor látom, hogy enélkül is megállom a helyem, Emilia: Éva, Eva, nem szeretem, ahogy beszélsz, Éva: Anya, nézz a szemembe éa mondd őszintén, te humánusnak és igazságosnak tartod azt, ami ma van? Emilia: Hát sok tekintetben nem, más vonatkozásokban igen. De kislányom, nekünk, akik ebben a világban felül vagyunk, nem szabad még gondolatban sem magunk alatt vágni a fát. Vegyük tudomásul, hogy igy van. Ebbe kell beleilleszkedni, ebben kell élni. Éva: Még akkor is, ha nem tartom igazságosnak és jónak? Emilia: Még akkor is. A társadalmi rend korlátait mi nem törhetjük szét, legfeljebb mi magunk zuzódunk össze rajtuk. Okosabb dolog Évikém, ha a Takács Laci meghivásóról lemondasz. Éva: Anya ne haragudj, de én ezt olyan nagyon szeretném. Ismersz, tudod, ha a fejembe veszek valamit, amellett makacsul kitartok, Ragaszkodom Lacihoz, a barátságához. Régies előitéletek miatt nem vagyok hajlandó lemondani róla, Fiatal vagyok, nem engedem elavult korlátok közé beszoritani magam, Emilia: Éva, nem ismerek rád. Te lázadsz. Éva: Na ne haragudj anyucikéin, a világért sem szeretnélek megbántani, De hidd el, olyan szépnek képzeltem el ezt a nyarat.