A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** ü-vaj Tiz képet irányoztam elő egy hónapra, Emilia: Nem sok az? Éva: Nagyon szorgalmas leszek anya. Már megtanultam, hogy aki boldogulni akar és eredményt elérni, annak nagyon komolyan kell dolgozni, A mester is velünk lesz. Azt mondják az idősebbek, hogy imponáló szorgalommal és kitartással fest. Legalább szorgalomban nem szabad lemaradnom tőle. Aranyos, közvetlen és szerény ember a mester. Tudod, a múltkor a korrigálás utáni beszélgetés közben mit mondott? Azt mondta: Kérem, én őszintén elárulom önöknek, hogy ami eredményt a művészetben elértem, azt pusztán a szorgalmamnak és nem a tehetségemnek köszönhetem, Emilia: Ez igazán kedves tőle. Jó nevelő hatású mondás. Nyilván nem vagytok elég szorgalmasak, Éva: Hát arról bizony lehetne beszólni, Anyucikám édes, gondolkozzál a ruháimon, amelyeket magammal viszek majd. Köpenyben festünk, mert az elkerülhetetlen, hogy a munka hevében az ember akár az ecsettel, akár a festékes kezével magához ne érjen, A lányok azt mondják, hogy kevés künynyü ruhát vigyek. Tudod anya, több igen szegény lány van köztünk, Nem szeretném, ha bántaná őket, hogy én jobban öltözöm. De csinos is akarok lenni, Emilia: Te is gondolkozz Évikém, s legközelebb, amikor megjössz, döntenünk kell. Tudod, hogy varrónők lassan dolgoznak. Különben nekem is az a véleményem, hogy a müvésztelepre nem kell sok ruha. Szemesre azonban kettőt még csináltatni akarok neked. Meddig leszel a müvésztelepen, Éva: Julius huszonnyolcadikán zárul. Szeretnék vágig ott maradni, Emilia: Augusztusban természetesen Szemesre jössz.