A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** II. kép üzin: ízléssel berendezett polgári szalon. Amikor a függöny fölmegy Emilia egy könnyebb Chopin darabot zongorázik. Kis idő múlva Éva jön be, leül és vár. Emilia abbahagyja a zongorázást, Éva: Anyuci, ha én olyan szépen tudnék festeni, mint ahogy te zongorázol, nagyon boldog lennék, Emilia: Éva, te hizelegsz. Te akarsz valamit. Éva: Ugyan te kis csacsi anyukám. Hidd el hogy nagyon szépen játszol ezt mindenkinek el kell ismerni, Emilia: Jó-jó. A végén még valahol föl is léptetnél. Mikor utazol? Éva: Elmegyek most a félhetes gyorssal. Reggel kilenckor kollokválok Teljesen kipihenten szeretnék odamenni, Emilia: Miből kollokválsz? Éva: Most a müvészeHörténelemből. A következő már csütörtökön lesz a művészeti bonctanból. Emilia: Nagy az anyag? Éva: Elég nagy, de ezeket a tárgyakat szeretem. \ Emilia: Félsz? Éva: Most nem, de az ábrázoló geometriától igen. Abból hétfőhöz egy hétre kerül rám a sor. Ezért szombaton haza sem jövök, közösen tanulunk. Emilia: Mikor jössz ismét haza? Éva: Tizenhatodikán lesz az utolsó kollokviumom. Utána hazajövök. Emilia: Istenem, milyen gyorsan elrepült ez az év is, Éva: Na még nincs vége. Hátra van a nehéz dió, az alapvizsgák. Jaj anya, ha mindegyiken szerencsésen átmegyek, én leszek a világ legboldogabb embere. Tudod mitől félek a legjobban? A rajztól.