A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Most fejrajzból vizsgázunk, Emilia: Komolyan félsz? Hiszen az jól megy neked, Éva: Félek anya. Azt hiszem, mindenki fél ettől, amig előtte van, Emilia: De hát miért? Éva: Tudod, ha egy jó modellt kapok, aki megfogja a képzeletemet, akiben meglátom az embert, a sorsát, a természetét, akkor megy a munka,Néha azonban olyan faarcu modellt ültetnek elénk, akiről semmit sem lehet leolvasni, csak halálos unalmat és lelki ürességet. Ezzel aztán egyáltalán nem tudok mit kezdeni, a rajzom is unalmas, élettelen lesz, Emilia: A vizsgákra csak nem adnak ilyen modellt? Éva: Sajnos, akik a modxllek beosztását intézik, nem művészek, csak hivatalnokok. Ezek nem érzik meg, hogy az a modell mond e valamit a művésznek, - pardon, a müvásznövendéknek - vagy sem, Emilia: Ez igy nem jól van, Éva: Bizony nem jól, de ezen mi most nem tudunk változtatni, Emilia: Becsomagoltál? Éva: Be, már uzsonnáztam is, Emilia: Minden rendben van? Éva: Minden a legnagyobb rendben, Emilia: Apától elköszöntél? Azt hiszem fönt van még a hivatalában, Éva: Fönt van. Már elbúcsúztam. Kértem pénzt tőle, hogy a nyárra megvásárolhassam a festéket, vásznat és ami még szükséges, Emilia: Adott? Éva: Képzeld anya, kétszáz pengőt. Kétszázat! Pedig én csak százat kértem, azt is azért, mert gondoltam, hogy a felét fogja adni, Emilia: Hogy csináltad ezt? Éva: Az ölébe ültem és megcirógattam. Addig cirógattam, amig száz helyett kétszázat adott.