A fáraó; Q 5919

- 9 ezért a hűségért, - ami hűtlenség ellened, akinek kegyére im mostan is méltatlan vagyok. Fáraó :A hűség, a becsület, a hála szép és nemes érzések, méltók hozzád • Kara î Első az isten, fáraó, első az isten, akinek templomából már csak a félküszöb maradt nekem. De ha kell, itt halok meg ezen a küszöbön, mert ez az igaz: ott a szentélybe bezárt isten, Ámon, az igaz isten és nem a Te istened, Áton, aki nem isten alz örök isten fölött, /kitörve/ Gyilkos vagy Fáraó, ez az igaz sokszoros gyilkos, istenek gyilkosa, t«Kp3omok meggyalázója, hitehamvott, - de elér az átok, mint elérte apádat, anyádat.is, /közben Gafer és a rendőrfőnök méltatlankodva rontanak neki, de a fáraó leinti őket. A főpap kimerülve a falnak dől./ Fáraó : Ha nem tudnám, mit vesztettél, veszteséged nagysága döbbenetes és lelki fájdalmadban nincs mértéked, talán azt mondanám - megzavarodtál, hogy igy beszélsz. Kara : Jőt ugy beszélek, mint aki mindent megértett ás meértette: az életének mindegy már, mit tesz, mit mond... Az igazság а

г ved* el az ^letemet, - a másvil'gon **őnap leszek, te nedig halálod után, megbo jdu"»t lélekkel kereeed elvesztett, átkozott életedet, mert tested szétszórt bomva$t a Nilus iszapjában 3záthordva nem kaparhatod össze a másvilági élet során... ázét fogjuk szórni testedet, belevetjük a Nilusba, hordja 3zét •••/összeesik./ /Gafer és a rendőrfőnök közben újból el akarják hallgattatni, de a fáraó újból leinti őket./ Fáraó : Ha nem tudnánk, hogy egy az örök isten, Áton, a Napisten, akinek a fia vagyok, és aki akarta és elrendelte, hogy igy le^en ahogy lett, aki vezetett intézkedéseimben, tudtam és tudjuk

f miben jártok el követőiddel együttf— de éooen a nagy isten nevében nem sújtottam rátok, mert mégis csak a régi isten főpapja voltul, érdemeid vannak, nem érted a baladást, maradi híveiddel együtt,— az uj megelőzött. Megálltál a nagy víz előtt, és nézted és még sem látod, hogy más viz az, amit nézel, elfolyt, újbóSés újból elfolyt a szemed előtt az előbbi, a régi, - amit látsz, az új, mindig új... Kara : De az isten, az nem változik. I I Fára<5 : A

z isten nem változik, csak az uj ember uj szemmel nézi és régiságében is látja az ujat. Vagy inkább az Í3ton nagy, határtalan és változatlan, mert nem ő van a változó időben, hanem az idő őbenne. Két isten már nem isten, mert az e yik már nem öröktöl és önmagától van...