A fáraó; Q 5919

-10Kara î Isteneim élnek még és élni fognak, nem hagynak el, hiveim ellátnak, amivel tudna^ 4

3 bírnak. Nem sok kell egy ilyen »1 elesett embernek,——hat rlmad tél pedig megtSrife jóságod, amit megmutattál velünk szemben most is... Ez a sorsom^—elvették isteneimet, a koronás főpap koldus lettem, bezárt templomom küszöbén halédom...De az idő változó... Fáraó • A királyhoz népének minden tagja, még a legtávolabbi is kö^e}kell, hogy legyen,—-Aton, a Napisten minden 3Ugara igyekszik eljutni m nden fűszálhoz és minden homokszemhez, a föld bármely tartományában is legyen az,*—-gondold meg Karapatrasz, sajnálnám, ha nélkülöznöm kellene szolgálataidat, értsd meg: nem járhat Egyiptom két úton, egy testvérek vagyunk mindanynyian egy^tomiak, eg

1/ isten gyermekei, nem puaztithatjuk egymást. Lásd be,'—ennél többet nem tehetek, minthogy kárlek és nagyon szivesen várlak városomban, -áton isten új városában és főtemplomában, ^ttn'tónban... Kara : Nem tehetem,—nem cserélhetem ki magamat, nem cserélhetem nézeteimet, hitemet, ruhámat, -tégy velem méltó haragod szerint. Fáraó íNincs haragom,——csak szánlak, szivemből szánlak, mert érték vagy,—kár igy elkallódnod, kár elhibázott életedért. Legközelebbi újhold napján hajnalban, napfölkelte előtt Kunátonban először örvendezünk a fölkelő, fölséges Napistennek és mutatunk be új áldozatot népiünk ünneplése és ujjongása között. Légy köztünk, arra kérünk jóakarattal, ^hogy a hajnalcsillag megelőzi és hirdeti a Napistent, ugyanúgy Én, a Napisten fia, megelőzöm a fölkeltét áldozatunkkal. Légy köztünk, ne rágja a harag a még élő és érző szivünket, a testvársziveket, hiszen egyek volná

nk a5! в

Ягу istenben. Őseink az előző századokban harccal bizto. itották, mi most meg őrizzük a békétbékefárad szeretnék lenni, istenek leszármazottja, emberek testvére... -Az I. rész vége.