Passio profana; Q 5917

IDÖ: SZIN ; KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TARSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA ŐR TÁRSA KÖLTŐ KÖLTŐ ŐR KÖLTŐ : - sii.sTACio 1966 XI.6. napszállta után. Kis akácos ABDÁN a gátőrház mellett.Egy bombatölcsérben két munkaszolgálatos áll.Ásnak.örökét nem látni.Távol egy teherkocsi "Én élni mindig élhetetlen voltam. Előre tudtam eltemetnek" élve, de hogy a sirt'én ássam meg félholtan ki hitte volna. Nem vagy még sirba téve. Már bent a sirban állunk. Nem vagy még eltemetve ítéletünk elhangzottegy részeg őr kimondta. De szökni még lehetne. Fátylat vont már az este. Az őrök félnek jobban Oly jellemző e korra, /csend/ így szokták meg. A rabbal megásatják a gödrét. Ameddig sirunk nem kész addig tán élni hagynak, /leül a gödörben/ ..Itt lent már jó. Magunkat még sem adjuk meg önként Egy ház van ott. Figyelj csak. Világos ott az ablak. Hová is futhatnál még: Mankóval vánszorogva? ' Tetőt ád minden puszta, ahol szegények alknak. Kálváriámnak vége. így hallhatott meg Lorca. UTolsók lettünk mégis, Ottfenn mindenki hallgat. Az egyik őr szunyókál. A többi úgyis részeg /oda sem figyel/ Oly ismerős e tájék, ügy látszik célba értem. Erődet szedd már össze! Kik szökni merek - élnek! Felkelni sem tudok már. Bokáig állok vérben! "Oh hogyha hinni tudnám, nem csak szivemben hordom a kedves otthon képét, hol tárt karokkal várnak ugy tán erőm is volna,... Van visszatérni otthon! Hitesd hogy van remény még, hogy kússzak fel utánad! Elérjük Pannonhalmát, mit svájci védettség véd.... Oly sóvárogva néztem ma délelőtt a várat Keresztény voltam én is, S hirdettem itt a Békét! s őrök közt, gyilkosok közt saját síromban állok, Sik Sándor jár eszemben, az első mester ő rég' jósolta: sorsom ez, de szerinte ez csak próba. Kússzál utánnam - nézd most - épp háttal áll az őrség. "Gyilkosok elől már nem véd meg Európa!" /távoli szirénabugás»repülőbugas közeledik, boabra robban, villogó fények/ Bombázok jönnek! Végre! Az őrök biztos félnek, Kusszunk a töltésig fel s mehetsz a Mesteredhez. "Bolond ki földre fogyván felkél és újra lépked!" /mászik fel a gödörből/: Nem látni fent már senkit. Az utig minden csendes. /hirtelen behúzza nyakát/ ' Vigyázz! Bujj vissza! Jönnek. Az egyik őr meglátott /kutyaugatás, csizmadobogás/ Halt wer da? Bujj el jobban! Hisz mindenkit megölnek. Az írás hát betelt már! /SS őrök puskatussal hadonászva Bitangok szabotáltok, /sortűz/ Az életünk nehéz volt. Meghalni mégis könnyebb!