Passio profana; Q 5917

KAR KARVEZETŐ KAR KARVEZETŐ KAR KARVEZET'. KARVEZETŐ Sirjátok! Énekesünk elnyelte a siri gödör már ! Földbetaposva pihen otthoni tájak ölén. Meghalt.Élni akart pedig.

Uni, megérni az uj kort. Költő volt s bele halt. Szükségkép van ez igy? Békességszeretőbb költőt még nem szült Európa. és a maroknyi magyar, hogy kitgadta szegényt. Kern siratom soha őt.A halál sem bir ez erővel. Nem halt meg csak a test.Szelleme él, amig él ember a föld kerekén, ki a szépre igazra kiváncsi mig haza lesz ez a táj és anyanyelv a magyar Nem siratom, hiszen él.Ott él szava már milliókban kikhez a költészet lassanként közelit, mert daloló szavait megjegyzi magának a nemzet és az igazságát oltja agyunkba a rim. 1-е t a Szelidség Müve felé tartott s bele pusztult. Vértanú volt. vele az Emberiség maga int. Épp mivel ugy gyülölünk otromba fasiszta erőszak kell idézni a vér s vádtanuink seregét Dadva csalán kiabáljha a turisták járnak előtted itt minden rögöt a Vértanú vére köti. Gyilkoltak gyereket, sántákat a földbe tapostak erre tereltek egész városokat falukat, üldözték a zsidót, komunistát és a hitetelent s hivők közt ugyanugy azt aki jámborul élt. Ott hol a bodza virit, a homokba folyt ki a vére s hol a gledéesia nő, ott meg a földre rogyott Itt a határszélén Európai nagy hadak utján országút peremén félreeső meredély elhanyagolt temető, te koporsók nélküli sirkert jeletelen elfeledett bombák krátere , te Abdái siri gödör! Jele vagy a fasiszta terrornak mit betakarni kevés már a közöny s feledés. Vésd a szivünkbe a jajt s hirdesd azt, hogy soha Többi! s légy te az útjelzőnk háborúság idején !