Passio profana; Q 5917

"Mellézuhantam s átfordult a teste s feszes volt már, mint hur, ha pattan. Tarkólövés....Így végzed hát te is súgtam magamnak.".. Csak feküd j nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. "Er springt noch auf!" - hangzott fölöttem Sárral kevert vér száradt fülemen." / csend .A költő társára néz. Várja a választ. Az megrendülten hallgat. Kinos csend után/ Erőm nincs.Tő

obre nem jut. ...írnék pedig megint akár szegény Karinthy figyelve ezt a kint haldokló szív zörgését, a végső agóniát. Talán csak felfigyel rá s meghallja a világ, TÁRSA /csendet int, feláll, ugy figyel előre/ Ili történt ott elől. A menet megint leállt. KÖLTŐ / oda se figyelve/ Kazinczy is halálra Ítélve erre járt . Őnála papir sem volt. Azért csak ir, csak irt. Sötétben élünk, mint ő...s hogy várjuk már a hirt. TÁRSA /méregesen csendet int/ Rikkancs kiált. Hallgass csakílem értem jol mit mond . KCLTÖ Ujsághir - hát hazugság. TÁRSA / egyre lelkesebben/ Dunánál áll a front. Egy nap, kettő vagy három s felmaanéőnk itt lehet. KGLTÖ Késő már akkor is mert minket még eltemet. Liem hurcol már magával. Beteg kölönc nekik TÁRSA Őrizni kell. s tető kell. KÖLTŐ Egy bűne van - eszik . bem kinoz már sokáig. Kiméle'tes halált, eszel ki...Ehhez ért. TÁRSA C-Áz? KÖLTŐ Vagy élve klórba márt. GYERMRK /7-8 éves copfos kislány táskát lóbálva jön szemebe.Kezében tizórais zacskóját szorongatja.Meglátja a költöt.Megtorpan. mr.jd odaszalad. Tizóraiját a költő kezébe nyomja./ Tizóraim...bem éhes. KÖLTŐ Mindkét bokás sebes. Egy cseppnyi gyolcsot kérek. TÁRSA /eléjük áll/ Vigyázz! mert észre ve-sz, Megállt a sor megint már. GYERMEK / hajából bontja a mapnit/ Elég lesz...Megkötöm. KÖLTŐ /maga ügyetlenkedik vele/ GYERMEK Talán" majd én....Könnyebb igy. KÖLTŐ c Egy jó szó mily örö m. TÁRSA Kislánv vigyázzon! Látják. GYERMEK /összerezzen/ ho isten áldja meg! TÁRSA Miklós készülj! Megyünk már. KÖLTŐ /bakancsával bajlódik/ Kezem hogyan remeg. / AJkislány után néz,mosolyog/ "Jé látni szebb jövőnket". Kereszt igy nem teher. "Szivemben nincs harag "már. Bosszú nem érdekel. /Rem veszi észre a magából kikelve feléjük rohanó őrt/ "Világ majd újra épül s felhangzik majd szavam. "Magamban élem át hát mindazt mi hátra van."