Passio profana; Q 5917
SZIN : Sziget Győrben a két Rába hid között. Jobbról a hidkorlát vasait balról Kioszk terméskő oszlopát látni, §gy útszéli kőrakas oldalában két elcsigázott munkaszolgálatos ül .Kapcájukat igazit ja--k. H éttérben hatalmas gesztenyefák.A legtöbb fa kopasz.Pron.Páron vörösbejáts zó lomb.Távol a vár csonka szilüettje.Az egen szürke felhők. Nyugat felé az ég egészen vörös. A KÖLTÖ TÁRSA KÖLTÖ TÁRSA KÖLTÖ TÁRSA KOLTÖ TÁRSA KÖLTŐ TÁRSA KÖLTÖ TÁRSA KÖLTÖ TÁRSA KÖLTÖ TÁRSA KÖLTÖ TÁRSA KÖLTÖ TÁRSA KÖLTÖ TÁRSA vnr mK TÁRSA KÖLTÖ 'Bolond ki földre rogyván felkél és újra lépked s vándorló fájdolómként mozdit "bokát és térdet, de mégis útnak indul..."Emlékszel- é? sajogva fáj s kötés nincs , bakancsban alszunk. Bokám Másfél hónapja ám S rongy sincs bekötnie sebet, /mosolyog/ A daktilus helyett ezt tanultad volna meg. Kapcát sem tudsz tekerni, azért gennyed a seb. Pár napja mégjobban fáj és sokkal véresebb. A tócsa vizben mosd meg! ügy undtrit e szenny. Reménység biztos gyógyir. Az les z a sirverem. / a földre mutat / Ugy érzem nincs már messze. A búvó föld sötét gödrös tócsái várnak. Kinyújtja már ölét a föld.Hüsit, csak fogd meg! /szintén a földet nézi/ Sok féreg hogy nyüzsög. A szemíedőnk vörös lesz.Az öszi lomb beföd. A fán mereadt levél még. Katáng s a cickafark hiába jött vihar rá konokságbol kitart. Befed nefélj a lombjuk. Gyászfátylat bont az ég. Keletről szélvihar hord. Á nap rossdásan ég. Gyásztort ül még a föld is . Tisztát el igy sirat. /А költő idegesen kotorászini kezd a sezsebében.A társa egy ideig szótlanul nézi / Mit kapkodsz? Mid veszett el? /Szomorú mosollyal/ Papirlap...sir irat. /egyik zsebéből egy gyűrött , tábori póstalapot vesz el egy füzetbe rakja majd a víharkabátja zsebébe gombolja be/ Szivem felett zsebemben tanúskodjék e vád költőt gyilkolt e nép, ki nem hagyta el hónát, kit végül is megöltek, mert maga sosem ölt. utolsó jajt testemmel temesse el a föld. Egy vers megint. Mutasd csak! Kivülről is tudom. Most irtad? , Epp hét napja a borzasztó ut on még Szentkirály szabadján., hol száz ember pihen. Nem bántja őket honvágy. Nem bántja senki sem. S te őket e lsirattad. Magam sirattam el. Hiába löknek sirba.Gyilkos kezük emel. Öklökre lép a lábam s tul éli majd a rim a géppuskák zaját is. A verset mond d ^rl IM:
