Újra együtt; Q 5915

и 23 járói, mig nem késő. Avagy elfeledted-é, ami meg vagyon irva, hogy az íír akarata nélkül egy ТГ e veréb sem eshet le a fáról* Ezért, ha keresztéiyaek vallod magadat, a deportálásra itélt nép sorsával kapcsolatban csak egy válaszod lehet, alázatos szívvel imádkozni a Miatyánk bensőséges könyörgését I * Legyen meg a Te akaratod, /»Fokozatosan elhalkulnak a következő sorok:/ miképp a mennyben, ugy a földön is". /«Ssin elfordul* Zoltán újból a vendéglő kerthelyiségében ül András mellett,»/ Zoltán» Mint az őrült rohantam à vasútállomásra* El, minél előbb abból a városból, ahol ilyen szörnyűségek történnek* András« Vérlázitól Zoltánt A vasútállomáson - mig a vonatra várakoztam, . mellettem Valaki útitársának örömmel újságolta, hogy ez volt az uj plébános beköszöntő beszéde*•• És ez volt az én végleges bucsum mindattól, amiben egykor az én forró diákszivem az élet értelmét és célját kereste* Mikor hazaérkeztem, innen is elindultak a halálvonatok. András« Ne gyötörd magad a fájó emlékekkel ! Zoltán« Andriskám! Még mindig fenntartod a vádat ellenem ? Andrási Miféle vádat ??? Zoltánt Hogy azért csaltalak el Az ember tragédiája előadására, mert igy akarom visszacsempészni szivedbe az ifjúkori vallásos hitedet. András« Ne haragudj Zoltán, hogy Ilyesmire gondolhattam, de eddig erről a megváltozásodról nekem még sohasem beszéltél. Érthető, hogy nem szeretném a multat visszahozni még ilyen vonatkozásban sem. Zoltán« Az már nem térhet vissza. /»A szomszédos asztalra mutat, ahonnan fiuknak és lányoknak heves vitája hallatszik»/ Ezek a fiatalok már nem vallásos kérdésekről vitatkoznak.