Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 73 8 ANGIALOK is mind leborulnak Kri sztus saljegyütt. KRISZTUS önfelajánlkozással: - Felemelem az Üdvösség Kelyhét I Es segitségül hivorn az Ég és Föld Urát, hogy teljesíthessem Neki tett fogadásomat, egész népe előtti Teljesítsem az Ur házának csarnokában! Jeruzsálem! à te öleden! Megrendülten kiüriti a Kelyhet. S ebben a csendben csak a szivek hálasóhaja hallatszik. ATYA elfogadja a főlajánlást. Annak bizonyságául újra kiny ilatkoztatja Krisztus megváltói küldetését: - Ez az ón szerelmes Fiam! Ct hallgassátok és kövesselek! KRISZTUS Magdicsőülten tárja karjait üdvözlésre a Kereszt felé, a Gelgotahegyen: - Világ üdve! Szent Kereszt! Átkarollak téged, hogy ezzel az öleléssel mindenkit üdvözítsek! Verj át, hogy hozzád szegezve, szivem menedékhely legyen a bűnösök számára/ Ez a Kereszt legyen korlát a Pokolörvény szólón a bukdá­csolóknak! Legyen Iránytű az Egbe vezető uton! Legyen Kulcs a Mennyország ajtaján kopogtatók kezében! Legjten győzelmi jel a sirokon! S legyen a dicsőséges feltámadás záloga! A Világitéletben pedig legyen a Birói Trónuso*! EGI HARSONASOK megfújják a győzálmi indulót! Mintha az Utolsó ítélet harsonái lennének, ugy hangzik. APOSTOLOK feriadnak álmukból. Riadtan, remegve néznek Krisztusra. Mintha viziós, nehéz álmuktól akamaaak futni, Hozzá mene­külnek. Megfél emiitett, ramegő kis nyájként bújnak össze kö­rülötte . KRISZTUS megindul Júdás ólé Apostolainak élén: - Itt az óra! Az Emberfia most a bűnösök kezébe kerül! Menjünk! Nézzétek! Itt jön, aki^plárul engem! JUDAS kardokkal és dorongokkal felszerelt poxoszlók és főpapi szolgák kíséretében közeledik az Alsá színről. Katonák a kertet veszik körül. Krisztus előtt azonban megtorpannak. KRISZTUS fenséges nyugalommal kérdezi őket: - Kit kerestek? POROSZLÓK bátortalanul^ az igézetes isteni erőtől félve mondják: - A Názáreti Jézust! KRISZTUS bátran előáll: - Én vagyok!

Next

/
Thumbnails
Contents