Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 74 8 POROSZLÓK meghátrálnak az isteni fölság éreehető hatalmatói és földre esnek. JÚDÁS most Krisztushoz lep. Maga is félelemmel közeledik feléje ós remegve üdvözli: - Üdvözlégy Mester! KRISZTUS szomorúan néz rá. 0 még most sem^ tagadta meg barátságát. Utolsó mentőgesztussal, szelid, megbocsátó hangon kérdi: - Barátom! Miért jöttél? JÚDÁS néma megrendüléssel, de az ördögi megszállottság elejével adja megaz áruló jelet. Megcsókolja Krisztust. KRISZTUS bánatos szemrehányással tárja fel Júdás előtt, hogy tudja az álnok csók jeladó jelnntőségét: Barátságért árulás! - Júdás! Hát csókkal árulod el az Emberfiát?! ШXIXKÄX JÚDÁST égeii most már nemcsak a vérdij^ hanem az áruló csók is. Eszét vesztve, hangosan kiáltozva menekül: -Eladtam az Isten Piát a gonoszoknak! De eladtam magamat is a Sátánnak! Nincs hová menekülnöm, csak a halálba! POROSZLÓK megzavaredottan néznek egymásra. Nem tudják mitévők legyenek. PÉTER tüzes nekibátorodaesal ós Júdás árulás* miâtt felhördülve kirántja kardját s odakiáltja Krisztusnak ós társainak: - Uram! Vágjukk közéjük karddal! 4jóáris odasuhint. Az első sorban álló főpapi szolgának levágja a fülét. APOSTOLOK kivetni akarják Péter példáját. A botjaikat felemelik a Poroszlókra. KRISZTUS azonban leinti Őket: - Hagyjátok abba! Péter! Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Mert mindaz, aki kardot ránt, kard által vesz el! Vagi, azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtö* tizenkétezred angyalnál is többet, ha kérném? De akkor hogyan teljesedik be аз írás, amely szerint ennek igy kell történnie? Ne üritsem ki a Kelyhet, melyet az Atya nekem adott? ANGYALOK A Felső szín égő ragyogásában előre szegezett lándzsákkal várják az engedélyt, hogy elsöpörjék a Pokol egész hordáját. ATYA tiltó mozdulatra emelt keze azonban visszatartja őket