Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 47 к III. RESZ : AZ EGYHÁZ SORSA* SATAN végső erőfeszítéssel az Egyháztörténelem legvéresebb és legsötétebb lapjait vetiti Krisztus elé, hogy szenvedésének hiábavalóságával kótségbeejtse. - Szeretném látni, hogy belefér-e szivedbe az a sok millió ember, akiket én tüzbe-vórbe fogek fojatani. Egy nagy földgömböt fcngat meg Krisztus előtt. Nagy véres mezők jelzik rajta az Egyház vértanuságainak helyeit. S ettől vérszínű ugy szól vágjjaz egész óriási földgömb. Tetszelegve mutogatja a Sátán diadalainak sziahelyét: - Megpergetem előtted leghitványabb alkotásodat, ezt a piszkos Sártekét: Földgolyódat! Megszemlélheted rajta, hogyan pusziták el mindent, ami Terád emlékeztetne! Ahogy végeztem Apostolaiddal, ugy irtom ki míg a csiráját is magvetésednek ! KRISZTUS egyetlen távolbanéző tekintettel átpillantja az emberidég évezredekbe nyúló történetét. Figyelemre sem méltataja a Sátán magyarázatát. Átugorja prófétai szeme az évmilliókat. Es az örökkévalóságba merül el. Mintha nem is a Sátánnak mondanná, hanem az évezredek vándorának, az egész Emberiségnek - Én kidőlt Apostolaim helyére mindig uj és még nagyobb Apostolokat fogok küldeni. S újra meg újra visszahódítom velük a filágot! Mert nekem hatalmambagái1 „az üidözjflUet is hóditókká változtatni. S romjaiból is u

jjá álakitják isteni országodat. A Sátán birodalmát pedig véglegesen lerombolják! így lesz Saulból Fái, a Nemzetek Apostola, aki népeket fog meghódítani sz ámomra a Pogányság tengerében. Péterrel együtt 0 fogja alapítani Örök Városomat! SATAN megvadult .n fölkaeag: - Örök Város! Micsoda balga remény! Nézd a lásgoló futótüS hogyan égeti föl, Néró, az én szadizmusomtól megőrült földi ördögkölykem éppen zosvi gyújtotta föl. Tüz martalékaként hamvad semmivé! NARO császári diszben menekükl a Nép haragja és bosszúja előlé Fel«gyújtotta Rómát, hogy az égő város látványa versírásra ihless Szadista kéjjel gyönyörködik a terjedő lángtengerben. Tébolyodottan ir egy pergamenre. Fönt Jeruzsálem helyén az égő Róma látképe villan elő a lángok lobbanásaiban. Tüzropogás hallatszik. Dőlnek össze az üszkös paloták. A lázadozó nap fenyegető moraja zug fel egyre hangosakban közeledve. Néró megfeledkezik róla a lángok bűvöletében, őrjöngve lelkendezik* - Nincs pokolibb gyönyörűség egy égő város látványánál! Ez az igazi cirkusz! Meg kell örökítenem egy himnuszban az Alvilág Császárának dicsőítésére! Lázas sebességgel ir.