Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

48 SATAN gunyoaan veti oda Krisztusnak: - Hallod ezt?! Nemcsak Neled Írnak dicshimnuszokat! Enge» is dicsőíteni akar aez az Emberfarkas! Felgyújtotta a földi Poklot! Az ón földalatti Poklommal akar versenyezni! Itt csak nekem emelnek e romokból szentélyeket! Neked itt sohaáem épül templom! NERÓ az észvesztettség exaltáltságával szavalja, nevetséges pózokba vágva magát, a Tüzisten himnuszát: - Üdv nekéd Tüzisten! Te lángorkánok Gyorsröptü, villámló diadalszekerén, Legyozhetetlehül száguldsz a dult romok S teúető#pusztulás emésztő örvényén! Hádeszi gyönyörök pusztító kéj-llve! Rabszolgahordák közt tétlenségben élve, Caak ily mindenható, babérkoszoruzott Istenség robbanó vulkánja gyújthatott! A verstől akektt nekitüzesedve futkos körbe* A rombadőlt épületek robaját, kétségbeesettek jajszavát, bosszúért szomjazók ordítását tulüvölti. Kérkedve idézi meg az Alvilág szellemét tobzódó versengésre: - Hol vagy Alvilág Cézára®! Mersz-e versenyre kelni velem a Világpusziitásban? Van -e földgyomrodnak ily en mindent felemésztő vulkánkitörése, mint amilyennel én perzselem most fel az Istenek Városát?! - Syáva, hitvány Ember-i

stenkeI Nincs szükségem а megidézésednel Azért várakozom itt rád, hogy megvédelmezzelek! S hűségedért Ürdöglovaggá üsselek! NÉP feltartóztathatatlanul töri át а testőrök lándzsakordonát. Meg akarják ölni Nérót, akt a lépcsőkön fölrohan és a Sátántól kór oltalmat. Csak egy pillanatra tudják a lépcsőnél feltartóztatni a népet a testőrök. Konzulok, patplciusok egy emberként ordítozzák a népitéletet: - Ott a gyújtogató I A lángok közé vetni! Ne a tűzbe , hanem a vadállatok elé! Mi tépjük szét! Nógyeljük fel! Nyuzzuk elevenen meg! tekintetétől. Alábbhagy a morgás. De azért zúgva, várakozón nóznEü' farkasszemet. Néró térdre esik aSátán előtt s ugy könyörög: - Sötétség Cézárja! Egész életemben, de még az Alvilágban is szolgálni foglak, caak szabadíts meg! SATIM undoródó lekicsinyléssel gúnyolódik Nénón: NhRÓ 91 Sátán teónja mögé bújik Sátán félelmetes