Tündöklő jellem; Q 5907

Börcsök: La ja vagyok! Ho la: Hát akkor T.a ja

, °gy látszik, magának mégiscsak megártott a Tokaji. Börcsök: Attól ne féltsen engem, kicsikém, van egy kis gyakorlatom benne. Üljön le, akarok mondani valamit. Nekem nagy terveim vannak magával Loiácska. Nézze, itt jörmek-meftnek az üzletfelek - a jövőben még sokkal sűrűbben, mint eddig - ügyhigy пекел: szükségem lesz egy titkárnőre, akinek nem az lesz a feladata, hogy a körmeit lekoptassa azon a vacak Írógépen, hanem éppenséggel az, hogy gondosan ápolja őket. Magyarán szólva: reprezentálnia kell. No természetesen ehhez az egész irodát megfelelően ét fogjuk alakíttatni. Szegény jé Rudinak nem volt tehetsége az ilyesmihez. Pedig egy ilyen vállalatnál, ahol számos külföldi is megfordul, adni keíl a formaságokra. /Mivel Lola nem ül le, б áll fel/ Mondom, Loiácska, én ezt a szerepet magának szántam, természetesen magasabb dotációval. A maga feladata lesz, hogy a tárgyalásokhoz a kedvező légkört megteremtse és azt hiszem, ez fog is sikerülni magának. Persze ehhez még szükség van egy-két apróságra: egy kis kozmetikára, néhány elegáns ruhára... Lola /lassan hátrál Börcsök elől/: Jaj, ne is folytassa, nem nekem való ez. .. /Az ajtón kopogtatnak./ Börcsök: Hogy mondhat ilyet, kiscicára! Maga egyszerűen nincs tudatában a saját értékének. Fel kell világositanom, hogy maga egy bűbájos tereintés, csak megfelelő keretet kell adni ahhoz, hogy teljes pompájában kibontakozhassék. ')n nagyon jól tudora, aogy maga ezt a keretet egyedül, a saját erejéből nem tudná megvalósítani. Éppen ezért bizza rám magát, Loiácska... /a lány keze után ny"l, de a Lola tovább hátrál az ajtó felé/ /üjabb kopogtatás./ Ne féljen tölemvhiggy

en:.nekem, én jót akarok magának... Lola /rémülten/: Nem, nem... /az ajtóhoz ugrik, kinyitja és kiszalad/ /A nyitott ajtó előtt Imre áll./ Imre /látva a menekülő lányt, közé és Börcsök közé áll/: Állj! Börcsök /tajtékzó dühvel/: Mit keresel itt, te füsabálól Majd adok én neked mások után leskelődni! /Öklével Imre felé csap/ Imre /'félreugrlk az ütés elől és egy balegyenest mér Börcsök orrára/: Nesze, te disznó! Börcsök /zsebkendőjével az orrához kap/: Megállj, ezért még megfizetsz! Ki vagy rúgva! Azdmnal intézkedem! /Elrohan/ Lola /szepegve lép Imréhez/': ügy sajnálom, Imre. Megütötte magát ? Imre: Nem, Loiácska. s ne sajnáljon semmit, nekem direkt jólesett. Remélem, nem bántotta magát! Lola: Lem, de olyan szörnyű volt... mindenáron rá akart venni, hogy legyek a., /megrázkódik, Imre mellére veti magát/ Imre, drága lm-' re, olyan jó, hogy itt van... /sir/